A csuka

A Balaton vize
Lomhán fodrozódik,
A nádtövek között
Könnyű csónak siklik.

A kis csónak alatt
Megmozdul egy árnyék,
És kibontakozik
Egy óriás árnykép...

Egy hatalmas csuka!
Egy méter a hossza!
Hát még az a sok-sok
Tűhegyes kis foga!

Milyen jó a húsa!
Milyen nagy a súlya!
De jó volna, hogy ha
Horogra akadna!

Egy-pár nappal később
Horgász-szerelésben
Két ember hajózik
A tükörsima vízen.

Ekkor a hínár közt
Megmozdul egy árnyék,
És kibontakozik
Egy hatalmas árnykép...

„Azt nézd, milyen csuka!
Egy méter a hossza!
Hát még az a sok-sok
Tűhegyes kis foga!

Milyen jó a húsa!
Milyen nagy a súlya!
De jó volna, hogy ha
Horogra akadna!

Gyorsan be a botot!”
- A horgász így kiált,
És előkapja a
Hosszú horgászbotját.

A csuka nagy mohón
A csali felé kap,
Ekkor rántást érez
Egyik foga alatt.

Ám nem hagyja magát,
S mikor a horog ránt,
A másik irányba
Kezdi tolni magát.

És olyan erősen
Kezdi tolni magát,
Nem csak leszakítja
A horgász nagy horgát,

Hanem egy csobbanást
Hall a háta mögött,
S a horgászt is hínár
Takarja, úgy, mint őt.

Egy-pár nappal később
Egy füstös kocsmában
A két horgász beszél
Korsó sör társaságában.

„Az volt csak a csuka!
Egy méter a hossza!
Hát még az a sok-sok
Tűhegyes kis foga!

Mily’ jó volt a húsa!
Mily’ nagy volt a súlya!
Jó lett volna, hogy ha
Horogra akadna...”

Eközben a csuka
Úszkálva a vízbe’
Óriás termetével
Még mindig a tó réme...

(2023)

A csuka, ami a versben szerepel, valóban létezik! (Lehet, hogy harcsa volt, de ez most nem számít.) Éppen a Balatonon, a nádas közelében eveztünk, amikor megpillantottuk. Valószínűleg nem csak nekem járt az a fejemben, hogy kellene egy horgászbot. A pillanatnyi tehetetlenségen bosszankodva elképzeltem két horgászt, akik ugyanúgy a csukát akarják kifogni, de alaposan pórul járnak. Így nem csak a mi helyzetünkön enyhítettem, hanem a horgászokat is megleckéztettem. A csuka (vagy esetleg harcsa) meg még mindig ott úszkál a tóban - hacsak azóta ki nem fogta valaki.