Éjszaka
Éjszaka
Éjféltájban
Lombsusogásban
Sötét árny
Lopakszik
A fák között
Éjféltájban
Lombsusogásban
Fatörzsek
És bokrok
Rejtik el őt.
Hold sarlójának
Halovány fénye
Megcsillan
A fakó
Leveleken
Hold sarlójának
Halovány fénye
Nem fedi
Föl az
Alakot mégsem
Ám hajnalodva
A nap korongja
Nagy lustán
Felkúszik
A kék égre
Ám hajnalodva
A nap korongja
Nem találja
Az alakot
Mégse
Az eltűnt mintha
Ott se lett volna
Elbújt
Senki se tudja
Hova
Az eltűnt mintha
Ott se lett volna
De eljön ha
Eljön egy
Új éjszaka
(2022)
Ezzel a verssel is pályáztam a Debreceni Nagyerdőért Egyesület pályázatán (sajnos sikertelenül). A verset a balatoni sötét éjszakák ihlették, amikor egyszer egy teknős zörgette a leveleket a fák mögött. Hirtelen senki sem tudta eldönteni, hogy mi rejtőzik a fa mögött (aztán a teknős persze lelepleződött). Ez a bizonytalanság ihlette a vers titokzatos hangulatát. Még én se tudom megállapítani, hogy a versbéli fák mögött barát, ellenség, vagy éppen egy kósza teknős rejtőzik.
Szent a béka?
Többek között ezzel a verssel is indultam a Debreceni Nagyerdei pályázaton
Ugrás erre a versreÚjrakezdés
Ugyanebben az évben ezzel a mesével is pályáztam ezen a versenyen - és második helyezést értem el! Egy levél életéről szól, aki még az elmúlás után is megtalálja az életet. Érdemes elolvasni!
Ugrás erre a meséreAz értékelő mezőt megtalálod a vers alatt.
Köszönöm!