Egy erdő újjászületése

Ezer fa áll fennségesen,
Egy-pár tölgy a nagy fenyvesben.
Meggyvágó, csíz, és cinege,
Mindnek itt van madárfészke.
Békén élnek egymás mellett,
- még nem vetett senki szemet
A másiknak ételére,
Itt mindenki rég beérte
Azzal, amijük otthon van,
Lárvákkal és pajorokkal.

Ám felrebben egy madárfi
Egyszer egy szép szeptemberi
Hajnalon, és ezt csipogja:
- JAJJAJJAJJAJJ! Emitt voltak,
Ezren járkáltak a réten!
Tüzet raktak közepében!

Láng nyaldossa erdő fáit,
Emészti fel nagy bokrait.
A madarak megriadnak,
Szedik már sátorfájukat,
Hamarosan szárnyra kapnak,
Innen örökre elszállnak.

Karcsú szarvas szökell elő
Tüskés bokor rejtekéből.
Eltűnik a magas fűben,
Utána a virág rezzen.

Méhek százai repülnek,
Égő tűztől ők is félnek.
Oltalmazó sűrű bozót
Nem takar többé sündisznót.

Félelmetes lánggal ég el
Csökött juhar, sudár éger.
Madár, rovar, emlősállat,
Otthagyja az erdő-házat,
Menekül, ahogy csak bírja
Szárnya, lába - meg az ina.

Végül kidől az első fa
- egyenest be a patakba.
Szökőár oltja a tüzet,
Fákat, bokrot, és a füvet.
De a tűznek nincs még vége,
A vizes fa is elégne,
Lángra kapna, füstölögne,
Míg széthullik üszkös törzse.

Utolsókat lobban a tűz,
Amelyik erdőket legyőz,
S ott, ahol rég fa, s bokor volt,
Marad egy-néhány üszkös folt.

Erdők tűnnek el emígyen,
Szörnyű tüzeknek hevében.
De a fű újra kisarjad,
Minden bokor, és fa kihajt.

S néha semmi sem mutatja:
Itt erdőtűz dúlt valaha…

(2021-2022)