A hetvenkedő hetvenkettő

A huszonhét ott ült a számegyenesen,
Düllesztette mellét, és nézett peckesen.
Azt hitte a dőre, ő a Hetvenkettő,
Ezért lett a kedve olyan hetvenkedő.

A húszas számokat mind és mind lenézte,
Ám ők: - Hagyjuk! - szóltak, nem törődtek vele.
Huszonnyolc azt mondta: - Jön még kutyára dér!
Egyszer ő a király, másszor majd leszek én!

Huszonhét e percben gondolta, hogy feláll,
Az "alattvalóit" megnézheti akár…
Így is tett, elindult, ám alig lépett egyet,
Látta Huszonnyolcat, épp fel-alá járt-kelt.

A huszonhét nagyon elszégyellte magát.
A huszonnyolc mégis sokkal nagyobb király!
Ő úgy pöffeszkedett, mindenkit lenézett,
A huszonnyolc méltóbb, s élenjárni érett.

Tükörben a huszonhét hetvenkettőt látott,
Az pedig nagy dicsőség, ezért királykodott.
Így hát mindenkinek legyen ez tanulság,
A tükör becsapós, nem a valóság.

(2021)