A vonaton

Sietek, szaladok,
hogy elkapjam a vonatot.
Jegyet veszek a pénztárnál,
gyorsan, mert a vonat nem vár!
Maradt még egy-két percem,
a peronon zsömlét eszem.
Egyszer csak befut a vonat,
maga után kocsit vontat.
Megáll a kettes vágánynál,
ajtó nyílik, aztán bezár.
Leülök egy kisszékre,
folytatom a zsömlémet.
Felbukkan a kalauz,
(a vonat közben nagyot hu-húz).
A kalauz nézi a jegyeket,
majd bólint egyet, és elmegy.
Majd megjön a büfékocsis,
s én leveszek egy jó nagy virslit.
Mögöttünk egy tehervonat
harminckilenc kocsit vontat!
Most bemond a hangszóró
egy kis rövid mondatot:
- A következő állomás:
Balatonfüred, Balatonarács.
A vonatról leszállok,
becsukódnak az ajtók.
Vár rám egy új utazás,
irány a buszállomás!

(2021)

Ez a vers a tesómnak íródott eredetileg, ő ugyanis nagyon szereti a vonatokat. Később ezt a verset bemutattam az iskolában. Két nappal később éppen egy feladaton dolgoztam, amikor benyitott a terembe az egyik tanár az iskolámban, és kijelentette, hogy kerek perec, jönnöm kell. Útközben elmagyarázta miért ez a nagy sietség: a fél tanári szoba tud róla, hogy verset írtam, és ezt most ő föl akarja venni. Nem hittem a fülemnek! De aztán végül is csak sikerült felvenni nem csak ezt a verset, hanem az időközben íródott folytatásokat is; a főhős ezután távolsági busszal, hajóval, majd taxival utazik Budapestre, ahol aztán metrózik, villamosozik, újra buszozik, végül megy egy oda-vissza kört a budavári siklóval, hogy aztán fáradtan zuttyanjon le kényelmes ágyába, de ezután szemtanúja lehet egy furcsa esetnek... Később rajzórán az egész osztály illusztrációkat készített a versemre. Aztán lassan lohadni kezdett ennek a versnek a népszerűsége, de azért még mindig van egy-két ismerős, akik között tetszést arat.